Mi van, ha a felszínen világosnak tűnő érdekek mögé nezünk? Mit találhatunk ott, ahol racionálisnak tűnnek az érvek és az ellenérvek? A patthelyzetek háttere gyakran nem is az, amit sejteni vélünk.

A konfliktusok gyakori forrása, hogy nem egyeznek érdekeink. Azt mondjuk, ez természetes, mégis kicsit más irányúak a tapasztalataim, már ami az érdekeket és az érdekkülönbségből adódó kofliktusok kezelését illeti. Mindenek előtt ahhoz, hogy érdekeinkben különbségeket fedezzünk fel, egészen pontosan kell tudnunk meghatároznunk azokat.

konfliktusforras erdekkulonbseg 22

A konfliktuskezelés egyik paradigmája, hogy ha tisztában vagyunk az okokkal, akkor a konfliktus kezelhető... vagy mégsem? Az persze igaz, hogy ha sejtelmünk sincs a konfliktus forrásáról, lehetetlen megoldani a kapcsolat fenntartásával, de az okok meghatározása gyakran nem segít. Illetve segítene, ha tényleg az lenne az ok, amit gondolunk, de általában nem az. Hogy miért nem? Mert nem nézünk a konfliktus mélyére, inkább beérjük egy ésszerűnek tűnő magyarázattal.

"Nem tudom, mit akar, nem értek vele szót. Azt mondja, nem akar eladni semmit. Én meg igen..."

A világos és pontosan körbeírható érdekek és érdekütközések helyett inkább azzal találkozom, hogy a felek valamilyen nyomást, rossz érzést, mocorgást tapasztalnak, feszütséggel és kétségekkel telinek írják le a kapcsolatot, de nem határozzák meg pontosan a problémát. Ebből adódnak a félbehagyott mondatok, az elfojtott és elsietett gondolatok, a hallgatás és az eltávolodás.

Gyakran találkozom azzal, hogy elmérgesedik egy kapcsolat, de a felek nem tudják megfogalmazni, miért.

Párkapcsolatokban, házasságokban például gyakori érdekkülönbség, hogy akarunk-e gyereket, vagy nem. Ha az egyik fél igennel, a másik pedig nemmel válaszol erre a kérdésre, akkor valóban érdekkülönbségről beszélhetünk. Érdekkülönbség lehet egy család életében mondjuk egy testvérek és szülők által közösen birtokolt nyaraló eladása vagy megtartása is, ahogy az örökség pénzzé tétele vagy birtokba vétele.

Tiszta sor, érthető, világos érvek és ellenérvek? A konfliktus megoldódhat így vagy úgy, ha a felek azt akarják. Valaki nyel egy nagyot és később csak időnként veti a másik szemére, hogy mekkorát kellett nyelnie. Előfordulhat az is, hogy a felek később szóba sem állnak egymással, de a kapcsolatok megromlásának kimeríthetetlen cizelláltsága jellemzi a kreatív elméket. Azt hihetnénk, hogy értettük az érdekeket, de a legfontosabb azt tudni, hogy az érdekkonfliktusok feltárása nem ilyen egyszerű, mert a valódi érdek sokáig rejtve maradhat.

Ha nem vállaljuk fel érdekeinket, nem születhet olyan megoldás, ami sérülésmentesen egyben tartja a kapcsolatot

Az érdekek fel nem vállalása miatt jobb színben tűnhetünk fel, lazának, békésnek, elfogadónak tűnhetünk. Ennek sok oka lehet, például a megfelelési kényszer, az önbizalomhiány, a félelem, stb., azonban a következmény megegyezik. Akár évtizedekig mérgezhetjük saját magunkat úgy, hogy a másiknak fogalma sincs, mi bánt minket. Azt hisszük, hogy megoldjuk a problémát azzal, ha nem veszünk róla tudomást, de hosszú távon feszültté, ingerlékennyé, beteggé válunk.

Így születnek a házisárkányok és a kocsmafilozófusok.

Amikor azt hisszük, tudjuk a konfliktus okát... pedig nem

Egy konkrét esetben anya és lánya közösen vett egy lakást, amiben együtt életek. A megoldást átmenetinek szánták, de megszokottá vált. Ahogy teltek az évek, változtak az élethelyzetek, esedékessé vált a szétköltözés, de csak a lány fejében. Anyukájának jó volt az együttélés, nem szeretett volna a szétköltözésen gondolkozni. Az esetet nehezítette, hogy a közös lakást el kellett adni ahhoz, hogy két külön lakásba költözhessenek, hisz mint általában, nem terem meg csak úgy a zsebben egy új lakás ára. Pláne nem a mai árak esetében. Az elköltözni akaró lány többször felvetette a témát, de az mindig veszekedésbe fordult át, nem volt már lehetőség a higgadt konfliktuskezelésre.

A két érdek egymásnak feszült, a lány eladni és szétköltözni akart, az anyuka pedig nem. Innen semerre nem mozdult az ügy, hiszen a két érdek egyenértékű és érvényes volt.

Nem nagyon van benne kompromisszumos megoldás, nem lehet félig eladni és félig elköltözni, ebben az esetben legalábbis nem lehetett.

Amikor a lánnyal először beszélgettem erről a helyzetről, megkérdeztem tőle, hogy miért nem akarja anyukája, hogy külön lakásba költözzenek. „Mert fél” – mondta. Megkérdeztem tőle, hogy konkrétan mitől fél. Kiderült, hogy nem tudja. Ebben az esetben az érdek, ahogy az érdekkülönbség is, a felszínen nyilvánvaló, a tudás azonban nem elég a konfliktus feloldásához, mert csak részigazság. Később kiderült, hogy a félelem alapja a találkozások számának csökkenése, majd végleges megszűnése és a segítség nélkül maradás, ha szükség lenne rá.

Ezek már azok a kérdések, amelyekben lépésről lépésre könnyű megegyezni, de

amíg mindkét fél a saját érdekeit veszi csak figyelembe és nem tesz meg mindent a másik érdek mögötti okainak feltárására, aligha számíthat megegyezésre.