Miért érhet egy pasit hidegzuhanyként, hogy felesége válni akar? Kicsit hadd álljak ki most a férfiakért, meg elsősorban a felnőttségért...

Egy ma olvasott cikk szerint (a cikk alján belinkelve) a válás háttérében álló lelki folyamat az, hogy a nő rosszul/elhanyagoltnak érzi magát, elkezdi tervezgetni a házasságból való kilépést és amint biztosítva látja a jövőt, közli férjével döntését. 

A férfi elkezd kapálózni, bármit megtesz, de már késő. A cikkben megszólaltatott pszichológus tökéletesen foglalta össze, ettől viszont még rossz volt olvasni.

Kivételesen rossz konfliktuskezelés van ezek mögött a sorok mögött. Egyrészt azért, mert - a cikk szerint - a nő kritizál, amitől férfi nem érzi úgy, hogy több időt kéne eltöltenie feleségével... ebben semmilyen felnőttek közötti kezelési metódusát nem látom a nehézségeknek. 

A válás az egyik legrosszabb, viszont egyenes következménye ennek a forgatókönyvnek.

De hogy is kezdődik az egész? Az a pasi, akinek a kapcsolat elején lelkesen mutattuk meg kedvenc helyeinket, akit örömmel vittünk el kedvenc programjainkra, amiken boldogan vett részt ugyan, de önálló kezdeményezőkészség nem volt benne hasonló tevékenységek szervezése iránt, az egyszercsak elkezd minket zavarni...

tudjuk, hogy régen sem volt ilyen, de hogy most sem az, azt már nem tudom lenyelni.

Ebben a negatív hullámban beszüntetjük a programokat, hátha így meg tudjuk őt büntetni. Hallgatunk, hátha a hallgatás megijeszti.

Pedig a hallgatásból tényleg és őszintén gondolhatják, hogy az egyenlő a nem balhéval.

Felnőttnek lenni viszont annyit jelent, hogy vállalom a felelősséget saját magamért. Ebben benne van a saját hangulatom, a saját jó érzésem és a saját zavarom is. Ha nem tetszik valami, akkor szólnom kell (nem, nem kritizálni) és a megoldás felé kell nyitnom, különben belém égnek ezek a pillanatok. Csak a rossz érzés marad.
Különös, hogy - bár tudjuk, hogy a férfi és női agy működése érzelmi szempontból teljesen máshogy működik -, elvárjuk, hogy a női jelzésekre a férfi a nem létező női antennáival válaszoljon. Tényleg azt várjuk, hogy a pasi értse a hallgatást csak azért, mert mi, nők értenénk?

Felnőttnek lenni annyit jelent, hogy vállalom a felelősséget saját magamért.

Kommunikáljunk úgy, hogy értse. Nem "semmi"-vel, nem "menj csak"-kal, nem "te tudod"-dal, hanem ahogy kell: világosan és érthetően. Egy kapcsolatban mindenki hibázik, de ez nem jogosít fel minket automatikusan az áldozati szereplkörre.

Minden kapcsolat más, ha menni kell, akkor persze menni kell. De...

ne menjünk áldozatként. Menjünk úgy, hogy a kapcsolat válságának 50 százalékáért vállaljuk a felelősséget.

A cikk, amiről szó van:  az "Ezért akarnak a nők elválni" címet kapta és itt érhető el.