„Nem tudom, mi baja van, de a csütörtöki egyeztetésen tett egy olyan megjegyzést, hogy totál lefagytam” – mondta egy 40-es férfi a telefonba, amikor ma reggel az irodába menet egy pillanatra keresztezték egymást útvonalaink. Feldúlt volt, az idegesség és sértettség kiült az arcára, komolyan rossz volt ránézni.

Számomra azt jelentette ez az elkapott fél mondat, hogy a telefonálót csütörtök óta nem hagyja nyugodni az a megjegyzés (ma szerda van...), meg azt is jelenti, hogy nem tudott reagálni egy (talán) kollégája „támadására”. Azt is jelenti, hogy méltatlannak éli meg a helyzetet azóta is, és azt is jelenti, hogy egyelőre nem talált módot a konfliktus feloldására. Sőt! Azt is jelenti, hogy ebbe a kapcsolatba hosszabb-rövidebb távon valami olyan rossz érzés épült be, ami az egyik felet biztosan zavarja.

A telefonáló, ahogy mondta, lefagyott...

Mindennek az az alapja, hogy miközben felnövünk, nagy hatékonysággal tesszük magunkévá a hallgatás és visszahúzódás (esetleg visszatámadás) képességét, de felnőttként már általában nem fizetődik ki ez a stratégia.

Ha felnőttként állunk szemben valakivel, aki megjegyzést tesz, ránk ripakodik, kioszt, stb., akkor a gyermekkori mintát ismételve helyezkedünk védekező, visszahúzódó pozícióba, függetlenül a másik, hierarchiában elfoglalt helyétől.

Ahhoz, hogy elkerüljük az elfojtott szavak és lenyelt megjegyzések okozta káros következményeket, FELNŐTTNEK KELL MARADNUNK...

Elemzés közben nem tudunk idegesek lenni.

Kis gyakorlással elsajátíthatjuk a vita közbeni elemzés módszerét (mit mondott, ki mondta, miért mondta, mi volt a közlés szándéka, mennyi, hányszor, mikor, hol, stb.), és ha valamelyik kérdésre nem tudjuk a választ, kérdezzünk rá. Ezzel többszörösen nyerünk, mert higgadtak maradunk (elemzés közben nem tudunk idegesek lenni), másrészt kibillentjük a másikat a leszidó/bíráló/piszkáló hangulatból, illetve minden szükséges információhoz hozzájutunk.

Tényleg gyakorolni kell, de konfliktusaink legnagyobb részét azonnal meg tudjuk oldani ezzel a módszerrel. Hideg fejjel nem eshetünk bele a másik csapdájába, amivel be akar minket vonni egy felesleges konfliktusba.