tippAz élelmes internetező - különösen, ha fogékony az önfejlesztésre -, naponta akár cikkek százaival találkozik, amelyek kézzel fogható, gyakorlati megoldással kecsegtetnek, legyen szó az élet bármely területéről. A tuti tippek és tanácsok olvasói tábora önhibáján kívül kerül a végeláthatatlan és haszontalan információtengerbe, míg fuldoklás közben azt sem tudja, melyik „olvasd el ezt is”, „ez is érdekelhet” linkre kattintson. Jogosan merül fel a kérdés, hogy a segítő szakmák képviselőiből - tisztelet a kivételnek - hogyan lett lájkvadász marketinges, akik felfeküdve a clickbait hullámára, egyre több értéktelen tucattartalmat osztanak meg.

„Túl sok az információ.” Hát persze! Valahogyan szűrnünk kell a felénk áradó információ dömpinget, ezért jól jönnek az összefoglalók és kivonatok, mert ezek alapján könnyebb eligazodni. Nyilvánvaló, hogy nincs minden nap idő arra, hogy áttekintsük a nemzetközi sajtó összes orgánumát, amiért tájékozottak szeretnénk maradni, de ha lehetőség nyílik rá és ez valóban fontos, naponta egy órát a hírekre tudunk szánni. Ehhez gyorsan megtaláljuk a legmegfelelőbbnek ítélt összefoglalókat (pl. híradók, hírportálok) és indulhat is a szemezgetés, nemzetközi hírekkel kapcsolatos tájékozottság: pipa.

De mi van akkor, ha a téma a saját életünk, párkapcsolatunk, a gyereknevelés vagy a munkahelyi légkör?

woman 1446557 1920

Kép forrása: pixabay.com

Információ és elérhető forrás bőven van: könyvek, előadások, szakcikkek, riportok, konferencia beszámolók, stb. Ezeket a forrásokat olyan szakemberek szerkesztik, akik általában tudják, miről beszélnek. Gyakorlati tapasztalataikat, tanulmányaikat foglalják össze egy-egy anyagban és belesűrítik a gyakran évtizedes gondolkodásukat is.

Én magam például biztosan tudnék írni egy cikket arról, hogy milyen típusú konfliktusok rendezésével keresnek meg leggyakrabban, sőt, biztosan tudnék írni egy tízes listát arról, hogy hogy lehet hatékonyan kezelni a párkapcsolati konfliktusokat, de nem teszem és erre jó okom van.

Véletlenül sem szeretném, ha a cikk egy olvasója úgy érezné, hogy megspórolhatja a tanulást saját konfliktusai esetében.

Az elmélyülés, az önismeret, a konfliktusok valódi okainak feltérképezése és a gondolkodás ugyanis nem spórolható meg. Még ma sem, még az információdömpingben sem. Még akkor sem, ha tálcán kínálják az instant megoldásokat. Azért, mert nincsenek instant megoldások, nincsenek azonnali pipák és nincsenek tuti tippek, meg varázsszavak és nincs gyors változás.

Gondolkodás van, meg rádöbbenés és személyes megtapasztalás. Akkor le tudnak esni a tantuszok. Ha meg akarjuk spórolni mindezt, de már nagyon feszít valami, rákattintunk az „Ezt a három dolgot tedd meg a boldog párkapcsolatért” című cikkre, gyorsan átfutjuk és reménykedünk, fogadkozunk, megpróbáljuk, de semmi. Nem történik semmi. Azért nem, mert van a felszínen egy megnyugvás azzal kapcsolatban, hogy tettünk valamit a párkapcsolatunkért, de mivel megspóroltuk a gondolkodást, csak a mások által leírt, kivonatolt, összeollózott, lerövidített és kattintásvadászosított tartalmat ismerjük meg a saját gondolataink helyett.

turn on 2925962 1920

Kép forrása: pixabay.com

Ezzel a megnyugvással az a baj, hogy egy időre kiégeti a tenni vágyást. Túl későn derül ki, hogy ennek sem volt értelme.

Nincs olyan ismerősöm és sosem volt olyan ügyfelem, aki bármit profitált volna ezekből a cikkekből, mert az efféle tartalmak nagyképűen azt állítják, hogy az információ, amit átadnak, az elég. Abból meg tudod csinálni az életet, nincs szükséged másra. Ilyenkor olyan könnyű parkolópályára állítani az agyunkat, hiszen a cikk megmondta, mit tegyek.

Mondta például, hogy értő figyelemmel, aktívan hallgassam meg a párom mondandóját. Azt is mondta, hogy ez azt jelenti, hogy nem szakítom félbe. Azt persze nem mondta, hogy mit kezdjek az ezernyi kérdéssel, ami felmerül bennem, azt sem mondta, hogy miért nem emlékszem a hallottak felére sem és azt sem mondta, hogy hogy reagáljak, ha iszonyatosan felmegy bennem a pumpa, ha betalál valami, amit mondott, és arról sem szólt, hogy ez unalmas, meg hogy miért vagyok egyre türelmetlenebb, de ha nem szakítom félbe, akkor végül is jól csinálom, nem? Nem! De mégis honnan tudnád, hogy csináld, ha csak annyi jut el hozzád, hogy ne szakítsd félbe?

Az egyetlen mód, hogy megoldd a saját gondjaidat, hogy a lelki folyamatokat végtelenül leegyszerűsített olvasnivalót oda teszed, ahova való, a kukába.

Ki az ajtón, az ablakon, soha többé nem kattintva a tuti megoldásokra. Ha kell, menj képzésre, ahol első kézből tapasztalhatsz, menj terapeutához, kezdd el tanulmányozni magad, tájékozódj, kérdezz, ismerd meg a szakmát és a piacot, de ne higgy azoknak, akik szerint „ettől az öt módszertől megváltozik az életed”.

Akik ilyet írnak, nem akarnak jót neked a leírtakkal. Nem akarják, hogy fejlődj vagy megoldd a problémáidat. Azt akarják, hogy a honlapjukra kattints, utána pedig elmenj hozzájuk egy ülésre. Azt akarják, hogy hitelesnek ítéld meg őket, amiért már eddig is olyan sok „jó” tanácsot adtak.

De miért mennél el olyan szakemberhez, akiről tudod, hogy nem akar jót neked?